A laptop vásárlás sosem egyszerű. A gyártók tengernyi típust árusítanak, amik a specifikáció függvényében még sokkal több modellt jelentenek. Ezek közül kiválasztani a hozzád legjobban illőt sosem könnyű feladat, főleg akkor, ha fontos szempont, hogy időtálló vásárlás legyen. Miért? Mert sajnos nem láthatjuk a jövőt, nem tudhatjuk, hogy mikor érkezik valamilyen radikális újítás, ami minden korábbi technológiát zárójelbe tehet.
A mostani egy ilyen időszak, a laptopokba szánt memóriák ugyanis hatalmas változás előtt állnak. Elérhetővé vált az első LPCAMM2-es memóriával szerelt laptop, ami a jelenlegi technológiák, tehát a forrasztott LPDDR és a SO-DIMM, legjobb tulajdonságait ötvözi.
Mi az LPDDR és az SO-DIMM? Mik az előnyök és hátrányok?
Az LPDDR egy alacsony energiafogyasztású memória modul. Az LPDDR alacsonyabb feszültségen üzemel, mint a szokványos DDR, ennek alkalmazása tehát hosszabb akkumulátor üzemidőt eredményez. Ennek sajnálatos következménye, hogy memória és a processzor közötti integritás sokkal nehezebb feladattá válik. Az alacsony feszültségen való működés miatt az LPDDR memóriáknak fizikailag közelebb kell lenniük a CPU-hoz, és ezért is vannak forrasztva, garantálva a legjobb kapcsolatot a két modul között. Üzemidőben tehát nagy előrelépés, cserébe azonban a javítás vagy fejlesztés szörnyen körülményes.
Ezzel szemben a SO-DIMM memória modulok már tulajdonképpen az idők kezdete óta velünk vannak, aki már látott laptopot belülről, vagy épített számítógépet, pontosan tudja, miről beszélünk. Ezek a memóriák könnyedén cserélhetők, meghibásodás esetén általában két patent kilazításával eltávolíthatók, a szervizelés tehát gyerekjáték. Teljesítményben szintén a SO-DIMM a nyerő, a gyors működésnek azonban ára van, ezek a modulok jelentősen több energiát fogyasztanak, így jelentősen csökkentik a laptop üzemidejét.
Ha korábban már vásároltál laptopot, neked is ismerős lehet a dilemma: a fix memóriát választod, ami nem javítható és fejleszthető, de sokáig bírja, vagy a moduláris megoldást, ami nagy rugalmasságot ad, viszont jelentősen nagyobb étvággyal is rendelkezik.
blogunk ajánlása
Itt jön képbe a LPCAMM2
Az első verziót a DELL fejlesztette, akik egy házon belüli projekt keretein belül CAMM modulokkal láttak el Precision 7000 szériájú laptopokat. Szerencsére a sok kísérlet és fejlesztés eredményét nem tartották meg maguknak, hanem megosztották a többi hardvergyártóval.
Ennek a szemléletnek köszönhetjük, hogy most, pár év elteltével megérkeztek a már minden által elismert szabványt használó LPCAMM2-es modulok. Ezeket a Micron és a Lenovo együttműködésének köszönhetjük és a ThinkPad P1 7. generációjában már szemügyre is vehetjük.
Az LPCAMM2-es szabvány az elődjéhez hasonlóan alacsony feszültségen is képes működni, így jelentősen növeli az üzemidőt, azonban ezt már könnyedén lehet fejleszteni, meghibásodás esetén pedig cserélni. Az új technológiát a JEDEC szövetség fejlesztette ki, aminek tagja többek között az ADATA és a Samsung is, ezért okkal bízhatunk benne, hogy a jövőben minden LPCAMM2-es laptop ugyanazt a csatlakozót használja majd.
Ezzel csak nyerhetünk
Ha az LPCAMM2 elterjed, számos okból könnyebb lesz laptopot vásárolni. Először is lekerül a vásárlókról a választás terhe, mikor új gép után nézelődnek, sokkal könnyebbé válik a memória fejlesztése a hordozható eszközökben, megnőhet az iskolákban és munkahelyeken alkalmazott gépek élettartama, végül pedig számos laptop javítható lenne ahelyett, hogy a kukában végezné.
blogunk ajánlása
