Az online kommunikációban agressziót, beletörődést fejez ki a legegyszerűbb írásjelünk, a mondatok végén használt pont. Csevegési szokásaink ezt fenekestül felforgatták, erre Ben Crair, a New Republic internetes napilap írója derített fényt. Ha ugyanazon mondat végére pontot teszünk az interneten, akkor merőben más jelentéssel ruházzuk fel.
Szemléltetésképp, egy hosszú munkanap után megkérdezem életem párját, hogy hétvégén szeretné-e, ha meglátogatnánk a szüleim:
persze drágám, menjünk
persze drágám, menjünk.
persze drágám, menjünk!
Ugye, hogy egészen más benyomást kelt? A pontot felváltotta a soremelés, mint a mondanivaló végét jelentő írásjel, kiválóan idomul a beszélgetés ritmusához, így ösztönszerűen elhagytuk a pontot. Annyira, hogy senki nem használja, kivéve akkor, ha akaratlagosan ki akar fejezni vele valamit. Az internetes kommunikációban így vált a pont egy kis agresszív méregzsákká: „Nem olyan régen a 17 éves fiam hívta fel rá a figyelmem, hogy nagyon sok sms-ben és csevegésünkkor agresszíven, már-már durván beszélek vele. Nem értettem, mire gondol. Majd kiderült, hogy a mondatvégi pontokra gondol.” – számolt be Mark Liberman, a Pennsylvania Egyetem nyelvész professzora.
Borzasztóan könnyen rászoktunk arra, hogy a mondatok végén ne használjunk írásjeleket – sokszor még kérdésnél sem. Nyitva hagyjuk a gondolat fonalát, gyorsabb és gördülékenyebb a beszélgetés. Entert nyomsz, és már gépeled is tovább a mondandód. Nincsen szükség írásjelekre. Ha mégis, akkor annak oka van – gondolhatnánk, és jogosan.
Egy amerikai főiskolák diákjai között végzett vizsgálat alapján a mondat végi írásjeleket a telefonos szöveges üzenetek csupán 29%-ában és a internetes csevegések 35%-ában használják. A jelenség kialakulásában egyszerre játszottak szerepet a SMS-ek és Twitter elterjedése. Míg az SMS-eknél akár többször 160 karaktert is írhatunk (pontosan annyiszor több pénzért elküldve az üzenetet), addig a Twitter 140 karaktere szent és sérthetetlen: nem férnek bele felesleges karakterek.
Ha mégis pontot teszünk a mondandónk végére, akkor annak oka van: nyomatékosítunk, kifejezzük, hogy az adott témáról nem kívánunk többet beszélni vagy csak pusztán gondolkodtatásra késztetjük a partnerünk, esetleg egy kis bűntudat keltésére is tökéletes.
Korábban volt akaratlagos példa is az írásmódunk alakítására, új írásjelek beemelésével, például az iróniajellel. Ezen kísérletek nem bizonyultak sikeresnek. A technológia terjedésével egy ösztönösebb átalakuláson megy át az írásmódunk, beszédünk. Az interneten ugyanis inkább beszélgetünk, csupán írásban közölve. Nem egyedüli a pont, a felkiáltójel is változáson ment keresztül, a soha el nem terjedt iróniajel helyett jelent sokszor iróniát.
láttad már az új részt?
igen, nagyon jó!
most viccelsz?
nem!!!!! tényleg jó
Sőt, mi több: az eleve fiatal emotikonok közül a legelső is hatalmas változáson ment keresztül. A :-) három karakterből álló szmájli alapvetően mosolygós arcot szimbolizál, de egyre inkább kényszeredett mosoly szerepét veszi fel. Roppant mód plasztikus a digitális írásmódunk alakulása, egyelőre megjósolni sem érdemes, hova vezet ez minket. Egy biztos, néhány emberöltővel később utódaink csodálkozni fognak milyen dühösek voltunk mi, hogy minden mondat végére pontot raktunk.
