15 év, 15 történet, amit eddig nem meséltünk el senkinek: volt köztük szerencse, jó pár melléfogás, egy-két olyan pillanat, amikor nem tudtuk, lesz-e holnap, és rengeteg ember, aki nélkül ma nem tartanánk itt.
- A történet első részét itt találod: 15/1.rész - Zsolt - A nap, amikor a panel 8. emeletén eldőlt mi lesz belőlem
- A történet második részét itt találod: 15/2.rész - Tomi - Egy ismerős, egy kóla, és 20 perc, ami mindent megváltoztatott
A mai a harmadik.
28 négyzetméter a 8. kerület, Baross utca 28-ban. Ennyiből indult a Laptopszaki. Galériával volt ennyi, ami azt jelenti, hogy ha valaki felállt odafent, be kellett húznia a nyakát.
Egy régi optikai üzlet volt előttünk, ahol évtizedekig egy idősebb bácsi dolgozott.
És most jön az a rész, amit senki nem lát a cégekből: a kezdetekben nem volt pénzünk. Pontosabban: fillérre pontosan annyi volt, amennyiből egy céget meg lehet alapítani. És aztán az is elment árukészletre, ügyvédre.
Szóval mit csináltunk? Mindent a saját kezünkkel újítottunk fel. Hetekig. Reggeltől estig. — Tomi Édesapja nélkül valószínűleg még ma is festenénk.
Emlékszem, az első árukészlet még a lakásunkba érkezett. A dobozok között aludtunk. (Ez a fajta „raktárkezelés” nem szerepel a tankönyvekben.)
2011. október 3.: Kinyitottunk. Pár óra, és jött az első vásárló. (Egy ismerős volt. Mindenki így kezdi, nem? ?)
Aztán lassan elkezdtek jönni az ügyfelek, és mi az első naptól ugyanazt akartuk minden laptopos gondra megoldásként:
Gyorsan.
Profin.
Segítőkészen.
Ennyi volt az egész. De pont ez hiányzott akkoriban a számítástechnikai piacról. A laptopszervizes világból meg egészen biztosan.
Onnantól a napjaink így néztek ki:
- 9-től 18-ig nyitva, hárman csináltunk mindent,
- nap közben értékesítés, beszerzés, szerviz, telefon, e-mail, fotózás,
- zárás után éjszaka szervizes javítások, termékfeltöltés vagy webshop-fejlesztés otthon.
És tudod, mennyit vittünk haza? Majdnem egy évig minimálbért — ha jól emlékszem, 70 ezer forint körül.
Nehéz volt elfogadni napi 12-16 óra munkáért, de minden mást visszaforgattunk, mert tudtuk jól: hiába dolgozol éjjel-nappal, ha nincs alkatrész a polcon. A gyorsaság nem lelkesedés kérdése, hanem a készleté is.
Ez a felismerés határozta meg aztán évekig az egész cég fejlődését: rengeteg munka, és visszaforgatni, amit csak lehet.
Kimerítő évek voltak, de fiatalok voltunk és bírtuk. Ma, 15 évvel később valószínűleg már nem lennénk képesek ennyire.
Aztán egy év alatt ki is nőttük azt a 28 négyzetmétert. A Nagykörúton találtunk egy lelakott, romos üzletet.
Ma 20+ fős cég vagyunk, és 14 éve ugyanott találsz meg minket: Budapest, József körút 67. ??
Te mikor jártál nálunk először? Baross utca, József körút, vagy csak a webshopon?
Holnap ezzel folytatjuk: Megtaláltuk az üzletünket, ahol már 14 éve működünk.
