15 év, 15 történet, amit eddig nem meséltünk el senkinek: volt köztük szerencse, jó pár melléfogás, egy-két olyan pillanat, amikor nem tudtuk, lesz-e holnap, és rengeteg ember, aki nélkül ma nem tartanánk itt.
- A történet első részét itt találod: 15/1. rész - Zsolt - A nap, amikor a panel 8. emeletén eldőlt mi lesz belőlem
- A történet második részét itt találod: 15/2. rész - Tomi - Egy ismerős, egy kóla, és 20 perc, ami mindent megváltoztatott
- A történet harmadik részét itt találod: 15/3. rész - Hárman, 28 négyzetméteren. Fogalmunk sem volt, mibe kezdtünk.
- A történet negyedik részét itt találod: 15/4. rész - József körút 67.
- A történet ötödik részét itt találod: 15/5. rész - A legsúlyosabb hibánk
- A történet hatodik részét itt találod: 15/6. rész - „Kínai = bóvli? Megnéztük.
- A történet hetedik részét itt találod: 15/7. rész - Amikor Kínába indultunk, erről álmodni sem mertünk.
A mai a nyolcadik.
LAPTOPSZAKI STORY, 15/8 — „Voltak barátaim. Aztán felvettem őket dolgozni.”
2011-ben hárman alapítottuk a Laptopszakit, és egyáltalán nem idegenekként.
Viktorral előtte évekig közös zenei formációnk volt (üdv innen azoknak is, akik azóta ezen az oldalon is itt vannak), Tomi és ő pedig közösen egy weboldalakkal foglalkozó céget vittek.
Szóval nem egy álláshirdetésen találtuk egymást, a közös munkában nem voltunk kezdők. Egy közös cégben viszont igen, csak ezt akkor még nem tudtuk.
Együtt újítottuk fel a 28 négyzetméteres kis üzletünket, majd a József körútit is, együtt álltunk a pult mögött, együtt maradtunk bent zárás után. Együtt fektettük le azokat az alapokat, amikre a cég ma is épül.
2016-ban aztán harmadik alapítótársunk, Viktor kivált a cégből. Megegyeztünk, korrektül, európai módon zárult, és békében váltunk el.
Szinte hetente hallani ilyet az üzleti életben és a sajtóban: tulajdonosok egy cégben jönnek, mennek. De megélni azért nagyon más.
A miértekről nem írok, mert az nemcsak a mi történetünk, a tanulság viszont a miénk: barátként indultunk az elején, és tapasztalatlanul pont azokat nem beszéltük meg, amiket üzlettársként kellett volna.
Egy háromfős kis üzletben huszonévesen ez fel sem tűnik. Ott még a nehézségek is kezelhetőnek látszanak, mert este úgyis együtt nevetünk rajtuk.
Aztán nő a cég, és egyszer csak rájössz, hogy egy 15-16 fős vállalkozást nem lehet baráti alapokra helyezve vezetni. És ha a cégben másképp láttok dolgokat, más az elképzelésetek a jövőt illetően, az a barátságot sem hagyja érintetlenül.
Van egy amerikai mondás, ami jól elmondja a baráti együttműködés veszélyeit:
„Amikor elkezdtem a vállalkozásomat, voltak barátaim. Aztán felvettem őket dolgozni.”
Ez persze nem azt jelenti, hogy a munkában nincs helye barátságnak. Csak azt, hogy a barátság nem pótolja azt, amit üzlettársként és munkatársként előre tisztázni kell.
Szóval azóta ketten építjük tovább a Laptopszakit, amit 15 éve hárman kezdtünk: ma 20+ fős csapat vagyunk, évente 7-8 ezer laptopot javítunk, és több tízezer laptopalkatrészt szállítunk országszerte.
A falon ma is ugyanazok az alapelvek állnak, amiket egykor együtt fektettünk le.
Holnap folytatjuk ⏭️
