15 év, 15 történet, amit eddig nem meséltünk el senkinek: volt köztük szerencse, jó pár melléfogás, egy-két olyan pillanat, amikor nem tudtuk, lesz-e holnap, és rengeteg ember, aki nélkül ma nem tartanánk itt.
- A történet első részét itt találod: 15/1. rész - Zsolt - A nap, amikor a panel 8. emeletén eldőlt mi lesz belőlem
- A történet második részét itt találod: 15/2. rész - Tomi - Egy ismerős, egy kóla, és 20 perc, ami mindent megváltoztatott
- A történet harmadik részét itt találod: 15/3. rész - Hárman, 28 négyzetméteren. Fogalmunk sem volt, mibe kezdtünk.
- A történet negyedik részét itt találod: 15/4. rész - József körút 67.
- A történet ötödik részét itt találod: 15/5. rész - A legsúlyosabb hibánk
- A történet hatodik részét itt találod: 15/6. rész - „Kínai = bóvli? Megnéztük.
- A történet hetedik részét itt találod: 15/7. rész - Amikor Kínába indultunk, erről álmodni sem mertünk.
- A történet nyolcadik részét itt találod: 15/8. rész - „Voltak barátaim. Aztán felvettem őket dolgozni.”
- A történet kilencedik részét itt találod: 15/9. rész - Akik a 15 év felét velünk töltötték
- A történet tizedik részét itt találod: 15/10. rész - Úttörők próbáltunk lenni az ügyfélszolgálatban
A mai a tizenegyedik.
LAPTOPSZAKI STORY, 15/11 — Covid, infláció, háború. Hihetetlenül kemény évek.
2020 január. Meg kellett hoznunk egy döntést, amiben senki nem tudott segíteni. Jöttek a hírek, hogy Kínában nagy a baj. A beszerzésünk jó része onnan jön, szóval minden reggel figyeltük a helyzetet.
A kérdés egyszerű volt, a tét számunkra pedig nagyon komoly: felvásároljunk-e előre mindent, amíg még lehet? Úgy, hogy fogalmunk sincs, mit okoz majd a Covid Európában.
Emlékszem arra az estére, amikor meghoztuk a döntést: csináljuk. Kockáztattunk, aztán szorítottunk, hogy ideérjen minden.
Több hónapnyi árut rendeltünk előre. Ha nem jön a járvány, valószínűleg még ma sem fogytak volna el azok a töltők és akkuk.
Aztán jött 2020. március 13., péntek: a kormány bejelentette, hogy bezárnak az iskolák, jönnek a korlátozások.
Azt a hétvégét soha nem felejtem el: péntektől vasárnap estig megállás nélkül dolgoztunk, átszerveztük az egész céget. A cég fele home office-ba ment, az ügyfélszolgálat 2 főről 6 főre nőtt egyetlen hétvége alatt.
Hétfőtől szó szerint égtek a vonalak. A webshopunkból napi 150-200 csomag, az üzletünk előtt kígyózó sorok. Emberek, iskolák, cégek. Mindenkinek AZONNAL működő laptop kellett.
Mivel az informatikai üzletek nyitva maradhattak, mi végig nyitva voltunk. És ekkor derült ki, mennyit ért a januári döntésünk: megérkezett minden. Amikor sokan nem tudtak szállítani, nekünk tele volt a raktár.
A Covid két éve alatt közel 70%-kal nőtt a cég. Nagyon hálásak voltunk, mert sokan nem élték túl ezt az időszakot. De közben elképesztően kimerültek is voltunk.
És persze eközben mi is aggódtunk a családunk és a saját csapatunk egészségéért. Megfordult az üzletünkben napi 80-100 ember.
Ekkora növekedést ennyi idő alatt, egy ilyen időszakban egyszerűen szinte lehetetlen kezelni. Nem volt elég raktárunk, ekkora méretre nem voltak meg a folyamataink, és a csapat egyszerűen egy kisebb működésre volt berendezkedve.
Aztán mire kifújtuk volna magunkat a kétéves Covid-időszak után, jött a háború, a forint mélyrepülése, a megugró költségek és a rekordinfláció. Szóval a pihenőt elhalasztottuk.
2020-tól tavalyig gyakorlatilag folyamatos válságkezelés volt. Minden héten, de legkésőbb minden hónapban jött valami.
Vállalkozóként többet tanultunk ebben az öt évben, mint az előző tízben összesen, csak a tandíj volt kicsit borsos.
Előre menekültünk. Nőttünk. Fejlődtünk. És nagyon vigyáztunk a csapatra.
Büszkék vagyunk rájuk, hihetetlenül nehéz éveket tudhatunk magunk mögött.
Te hogyan emlékszel 2020 tavaszára? Kerestél minket ebben az időszakban?
Holnap folytatjuk ⏭️
