Laptopszaki.hu Blog

15 év, 15 történet, amit eddig nem meséltünk el senkinek: volt köztük szerencse, jó pár melléfogás, egy-két olyan pillanat, amikor nem tudtuk, lesz-e holnap, és rengeteg ember, aki nélkül ma nem tartanánk itt.

• A történet első részét itt találod: 15/1. rész - Zsolt - A nap, amikor a panel 8. emeletén eldőlt mi lesz belőlem
• A történet második részét itt találod: 15/2. rész - Tomi - Egy ismerős, egy kóla, és 20 perc, ami mindent megváltoztatott
• A történet harmadik részét itt találod: 15/3. rész - Hárman, 28 négyzetméteren. Fogalmunk sem volt, mibe kezdtünk.
• A történet negyedik részét itt találod: 15/4. rész - József körút 67.
• A történet ötödik részét itt találod: 15/5. rész - A legsúlyosabb hibánk
• A történet hatodik részét itt találod: 15/6. rész - „Kínai = bóvli? Megnéztük.
• A történet hetedik részét itt találod: 15/7. rész - Amikor Kínába indultunk, erről álmodni sem mertünk.
• A történet nyolcadik részét itt találod: 15/8. rész - „Voltak barátaim. Aztán felvettem őket dolgozni.”
• A történet kilencedik részét itt találod: 15/9. rész - Akik a 15 év felét velünk töltötték
• A történet tizedik részét itt találod: 15/10. rész - Úttörők próbáltunk lenni az ügyfélszolgálatban
• A történet tizenegyedik részét itt találod: 15/11. rész - Covid, infláció, háború. Hihetetlenül kemény évek.
• A történet tizenkettedik részét itt találod: 15/12. rész - Amikor egy ismert ember bízza ránk a laptopját
• A történet tizenharmadik részét itt találod: 15/13. rész - Amit az elején megfogadtunk, az VALÓSÁG lett.
• A történet tizennegyedik részét itt találod: 15/14. rész - Kellett egy központ.

És elérkeztünk az utolsó, tizenötödik részhez.

LAPTOPSZAKI STORY, 15/15 — Mi vagyunk a Laptopszaki

2011. október 3-án, azaz holnap 15 éve nyitottuk meg az első kis üzletünket a Baross utcában. 28 m², három fiatal srác a panelból, és rengeteg bizonytalanság.

Ma egy 22 fős csapat vagyunk, és a hazai laptopalkatrész-, tartozék- és szervizpiac egyik vezető szereplője. Évente több mint 10 000 ügyfelet szolgálunk ki az üzletünkben, és több tízezer laptopalkatrészt szállítunk országszerte.

Nem kaptunk állami támogatást, nem volt hátszelünk. Amit elértünk, azt kemény munkával építettük fel.

Szeretnénk pozitív példa lenni arra, hogy így is lehet jól működő magyar kisvállalkozást építeni — még ha nem is ez a könnyebb út.

Köszönettel tartozunk az ügyfeleinknek, akik évről évre bizalmat adtak nekünk, és a kollégáknak, akikből az évek során egy igazi közösség formálódott, és akikkel minden nehézségen együtt mentünk keresztül.

Mi itt leszünk. És a jövőben is azon dolgozunk, hogy egy klassz csapatot és vállalkozást építsünk, amivel az ügyfeleink és a kollégáink is elégedettek, mert szerintünk hosszú távon csak így érdemes vállalkozni.

És köszönjük nektek is, akik az elmúlt 15 napban végigkövettétek a történetünket, kommenteltetek, és megosztottátok a saját emlékeiteket.

Számíthattok a Laptopszakira a következő években is!

Barátsággal,
Zsolt és Tamás,
a Laptopszaki alapítói
és a Laptopszaki csapata

15 év, 15 történet, amit eddig nem meséltünk el senkinek: volt köztük szerencse, jó pár melléfogás, egy-két olyan pillanat, amikor nem tudtuk, lesz-e holnap, és rengeteg ember, aki nélkül ma nem tartanánk itt.

• A történet első részét itt találod: 15/1. rész - Zsolt - A nap, amikor a panel 8. emeletén eldőlt mi lesz belőlem
• A történet második részét itt találod: 15/2. rész - Tomi - Egy ismerős, egy kóla, és 20 perc, ami mindent megváltoztatott
• A történet harmadik részét itt találod: 15/3. rész - Hárman, 28 négyzetméteren. Fogalmunk sem volt, mibe kezdtünk.
• A történet negyedik részét itt találod: 15/4. rész - József körút 67.
• A történet ötödik részét itt találod: 15/5. rész - A legsúlyosabb hibánk
• A történet hatodik részét itt találod: 15/6. rész - „Kínai = bóvli? Megnéztük.
• A történet hetedik részét itt találod: 15/7. rész - Amikor Kínába indultunk, erről álmodni sem mertünk.
• A történet nyolcadik részét itt találod: 15/8. rész - „Voltak barátaim. Aztán felvettem őket dolgozni.”
• A történet kilencedik részét itt találod: 15/9. rész - Akik a 15 év felét velünk töltötték
• A történet tizedik részét itt találod: 15/10. rész - Úttörők próbáltunk lenni az ügyfélszolgálatban
• A történet tizenegyedik részét itt találod: 15/11. rész - Covid, infláció, háború. Hihetetlenül kemény évek.
• A történet tizenkettedik részét itt találod: 15/12. rész - Amikor egy ismert ember bízza ránk a laptopját
• A történet tizenharmadik részét itt találod: 15/13. rész - Amit az elején megfogadtunk, az VALÓSÁG lett.

A mai a tizennegyedik.

LAPTOPSZAKI STORY, 15/14 — Kellett egy központ.

7 tonna áru. Azaz 7000 kg. Ennyit kellett átköltöztetnünk tavaly tavasszal.

2025-öt írunk. A megelőző években túl voltunk a Covidon, a forint zuhanásán, az infláción, a cég forgalma pedig a duplájára nőtt.

És ha ez nem lett volna még elég, jött egy új probléma: végleg elfogyott a hely.

Az 50 négyzetméteres raktárunkban minden nagyobb feltöltés előtt át kellett pakolni szinte mindent, a dobozok hegyén-hátán, mint egy nagyon unalmas Tetrisben.

Oké, akkor itt a vége, ez így nem mehetett tovább. Az irodánkat az Allee-nál kinőttük, és a raktárat is.

Kell egy KÖZPONT. Ahol egy helyen van a raktár, az ügyfélszolgálat és az iroda.

Pár hét keresés után megtaláltuk: Lokomotív Irodaház. XI. kerület, Budafoki út.

Fun fact: az épület az egykori Csemege Édesipari Gyár 3. számú gyáregysége volt. Pár évvel ezelőtt felújították, és most több, a miénkhez hasonló webshopos cég központja is. Tavaly május óta ez a mi központunk is.

Szóval a költözéskor egyből éreztük, miért halogattuk addig: az iroda és az ügyfélszolgálat költöztetése mellett 7 tonna árut kellett átvinni, mindent szétszedni és újra felépíteni.

És ha már lépünk, akkor nagyot szerettünk volna előrelépni: új polcrendszer, új raktározási megoldás. Gyorsabban. Gördülékenyebben.

Maga a költözés 4-5 teljes munkanap volt, utána pedig hetekig rendeztük be a raktárat és az irodát.

És az egykori 28 négyzetméteres kis üzletből mára egy 100 négyzetméteres üzlet, egy 110 négyzetméteres raktár és egy 100 négyzetméteres iroda lett.

Ha 2011-ben valaki azt mondja, hogy egyszer békát (kézi raklapemelőt) kell vennünk, mert egy-egy szállítmány majd 7-8 raklappal érkezik, valószínűleg udvariasan elmosolyodunk.

A legjobb az egészben mégis megint a csapat volt. Hihetetlen összefogással, egymást segítve dolgoztunk azon, hogy minél hamarabb beköltözhessünk egy klasszabb helyre.

Azt tapasztaltuk, hogy költhetsz bármennyit csapatépítőre: egy k&

15 év, 15 történet, amit eddig nem meséltünk el senkinek: volt köztük szerencse, jó pár melléfogás, egy-két olyan pillanat, amikor nem tudtuk, lesz-e holnap, és rengeteg ember, aki nélkül ma nem tartanánk itt.

• A történet első részét itt találod: 15/1. rész - Zsolt - A nap, amikor a panel 8. emeletén eldőlt mi lesz belőlem
• A történet második részét itt találod: 15/2. rész - Tomi - Egy ismerős, egy kóla, és 20 perc, ami mindent megváltoztatott
• A történet harmadik részét itt találod: 15/3. rész - Hárman, 28 négyzetméteren. Fogalmunk sem volt, mibe kezdtünk.
• A történet negyedik részét itt találod: 15/4. rész - József körút 67.
• A történet ötödik részét itt találod: 15/5. rész - A legsúlyosabb hibánk
• A történet hatodik részét itt találod: 15/6. rész - „Kínai = bóvli? Megnéztük.
• A történet hetedik részét itt találod: 15/7. rész - Amikor Kínába indultunk, erről álmodni sem mertünk.
• A történet nyolcadik részét itt találod: 15/8. rész - „Voltak barátaim. Aztán felvettem őket dolgozni.”
• A történet kilencedik részét itt találod: 15/9. rész - Akik a 15 év felét velünk töltötték
• A történet tizedik részét itt találod: 15/10. rész - Úttörők próbáltunk lenni az ügyfélszolgálatban
• A történet tizenegyedik részét itt találod: 15/11. rész - Covid, infláció, háború. Hihetetlenül kemény évek.
• A történet tizenkettedik részét itt találod: 15/12. rész - Amikor egy ismert ember bízza ránk a laptopját

A mai a tizenharmadik.

LAPTOPSZAKI STORY, 15/13 — Amit az elején megfogadtunk, az VALÓSÁG lett.

Nagyon fontosak számunkra az ügyfélvisszajelzések.

És tudod, mi a legjobb érzés egy szolgáltató cégnek? Amikor már nem neked kell elmondanod magadról, hogy jó vagy.

15 éve azért indultunk el, hogy gyors, profi és segítőkész szolgáltatást adjunk mindenkinek, aki laptopos gonddal fordul hozzánk.

Egy modern, „nyugatias” cég akartunk lenni egy olyan piacon, ahol a pult mögött sokszor inkább bosszankodtak az ügyfélen.

Ma ezt már nem nekünk kell elmondanunk, elmondják az ügyfeleink:

• az Árukeresőn közel 4000 vélemény alapján 98,84% ajánlana minket az ismerősének,
• a Google-ben lassan 3000 értékelésünk van, 4,7-es átlaggal,
• a webshopunkon közel 10 000 értékelés gyűlt össze, és ha megkérdezzük a vásárlóinkat, szinte mindenki továbbajánlana minket.

Alig akad, aki lebeszélne rólunk. Összesen ez közel 17 ezer vélemény.

A számokat könnyű leírni. Azt már kevésbé, hogy minden nap, minden órában, minden ügyfélnél ugyanazt a színvonalat igyekszünk hozni.

Negatív, 1-2 csillagos vélemény? A Google-ben összesen 173 darab. (Közülük néhányat egészen biztosan nem ügyfél írt, hanem egy-egy konkurens, álnéven. Ez sem csak a mi iparágunk hobbija.)

A legnehezebbek mégsem ezek. Hanem amikor egy laptopot nem tudunk megjavítani. Ilyenkor teljesen érthető a csalódás, hiszen a gépen van a munkád, a fotóid, a fél életed. És néha ilyenkor jön egy 1 csillag.

Megértjük persze, mert ez is a szakmánk része, de azért meglennénk az ilyen típusú visszajelzések nélkül.

Érkezett már visszajelzés amerikai, holland és új-zélandi ügyféltől is, ami mindig pozitív visszaigazolást ad számunkra, mert a nyugati országokból érkezőknek is tetszik, amit csinálunk.

De 15 év után kimondhatjuk: amit az elején megfogadtunk, az valóság lett. És az egész csapat azon dolgozik, hogy így is maradjon.

Ha jártál már nálunk, és még nem írtál véleményt, megköszönjük, ha megírod a tapasztalataid. A linket kommentbe raktuk.

Holnap folytatjuk ⏭️

15 év, 15 történet, amit eddig nem meséltünk el senkinek: volt köztük szerencse, jó pár melléfogás, egy-két olyan pillanat, amikor nem tudtuk, lesz-e holnap, és rengeteg ember, aki nélkül ma nem tartanánk itt.

• A történet első részét itt találod: 15/1. rész - Zsolt - A nap, amikor a panel 8. emeletén eldőlt mi lesz belőlem
• A történet második részét itt találod: 15/2. rész - Tomi - Egy ismerős, egy kóla, és 20 perc, ami mindent megváltoztatott
• A történet harmadik részét itt találod: 15/3. rész - Hárman, 28 négyzetméteren. Fogalmunk sem volt, mibe kezdtünk.
• A történet negyedik részét itt találod: 15/4. rész - József körút 67.
• A történet ötödik részét itt találod: 15/5. rész - A legsúlyosabb hibánk
• A történet hatodik részét itt találod: 15/6. rész - „Kínai = bóvli? Megnéztük.
• A történet hetedik részét itt találod: 15/7. rész - Amikor Kínába indultunk, erről álmodni sem mertünk.
• A történet nyolcadik részét itt találod: 15/8. rész - „Voltak barátaim. Aztán felvettem őket dolgozni.”
• A történet kilencedik részét itt találod: 15/9. rész - Akik a 15 év felét velünk töltötték
• A történet tizedik részét itt találod: 15/10. rész - Úttörők próbáltunk lenni az ügyfélszolgálatban
• A történet tizenegyedik részét itt találod: 15/11. rész - Covid, infláció, háború. Hihetetlenül kemény évek.

A mai a tizenkettedik.

LAPTOPSZAKI STORY, 15/12 — Amikor egy ismert ember bízza ránk a laptopját

Egy olimpiai bajnok laptopja is lemerül. Egy toxikológusé is elromlik.

Az elmúlt 15 évben több ismert színész, tévés, műsorvezető, sportoló és zenész is betért hozzánk.

Ott ültünk az üzletben, nyílt az ajtó, és egyszer csak belépett valaki, akit addig csak a képernyőről ismertünk. Pont úgy, mint bárki más: egy laptopos gonddal, amit meg kellett oldani.

Ami miatt különösen büszkék vagyunk erre: ezek nem marketing-együttműködések voltak. Nem mi hívtuk fel őket, hogy mutassák be a cégünket.

Egyszerűen minket választottak, és felkeresték az üzletünket.

A teljesség igénye nélkül néhány név, akik nálunk jártak az elmúlt 15 évben:

• Kemény Dénes, a vízilabda-válogatottat háromszoros olimpiai, valamint világ- és Európa-bajnoki címig vezető egykori szövetségi kapitány
• Dr. Zacher Gábor főorvos, „az ország toxikológusa”
• Vadon Jani, a Rádió 1 Balázsék című reggeli műsorának népszerű műsorvezetője
• Stohl András, Jászai Mari-díjas színművész, televíziós és rádiós műsorvezető
• Szellő István, az RTL népszerű híradós műsorvezetője
• Orbán József, a többszörös arany- és platinalemezes, eMeRTon-díjas 100 Folk Celsius frontembere
• Dolhai Attila, Jászai Mari-díjas színész, musical- és operetténekes
• Papp Szabi, a Supernem énekese, a Sztárban Sztár korábbi zsűritagja
• Liu Shaolin Sándor, olimpiai, világ- és Európa-bajnok, világkupagyőztes rövidpályás gyorskorcsolyázó
• Brunner Zsolt, a 2000-es évek egyik legismertebb magyar DJ-párosa, a Náksi vs Brunner többszörös aranylemezes lemezlovasa, producere és hangmérnöke
• Náksi Attila, a Náksi vs Brunner többszörös aranylemezes lemezlovasa és zenei producere
• Rajkai Zoltán színművész és szinkronszínész
• Beliczai Balázs humorista, stand-up komikus

…és még sokan mások, akiknek a nevét diszkréten megtartjuk.

És hogy milyen kiszolgálást kaptak? Pontosan ugyanolyat, mint bárki más.

Ez az, amire igazán büszkék vagyunk: nálunk egy híresség ugyanazt a kiszolgálást kapja, mint bárki más. És bárki más ugyanazt, mint egy híresség.

15 éve azért indultunk el, mert frusztrált minket, hogy a számítástechnikai pultok mögött sokszor mogorván, lekezelően bánnak azokkal, akik nem értenek a géphez.

Mi az első naptól az ellenkezőjét akartuk. És ez azóta sem függ attól, ki lép be az ajtón.

Neked ki a kedvenced a fenti listából? ?

Holnap folytatjuk ⏭️

15 év, 15 történet, amit eddig nem meséltünk el senkinek: volt köztük szerencse, jó pár melléfogás, egy-két olyan pillanat, amikor nem tudtuk, lesz-e holnap, és rengeteg ember, aki nélkül ma nem tartanánk itt.

• A történet első részét itt találod: 15/1. rész - Zsolt - A nap, amikor a panel 8. emeletén eldőlt mi lesz belőlem
• A történet második részét itt találod: 15/2. rész - Tomi - Egy ismerős, egy kóla, és 20 perc, ami mindent megváltoztatott
• A történet harmadik részét itt találod: 15/3. rész - Hárman, 28 négyzetméteren. Fogalmunk sem volt, mibe kezdtünk.
• A történet negyedik részét itt találod: 15/4. rész - József körút 67.
• A történet ötödik részét itt találod: 15/5. rész - A legsúlyosabb hibánk
• A történet hatodik részét itt találod: 15/6. rész - „Kínai = bóvli? Megnéztük.
• A történet hetedik részét itt találod: 15/7. rész - Amikor Kínába indultunk, erről álmodni sem mertünk.
• A történet nyolcadik részét itt találod: 15/8. rész - „Voltak barátaim. Aztán felvettem őket dolgozni.”
• A történet kilencedik részét itt találod: 15/9. rész - Akik a 15 év felét velünk töltötték
• A történet tizedik részét itt találod: 15/10. rész - Úttörők próbáltunk lenni az ügyfélszolgálatban

A mai a tizenegyedik.

LAPTOPSZAKI STORY, 15/11 — Covid, infláció, háború. Hihetetlenül kemény évek.

2020 január. Meg kellett hoznunk egy döntést, amiben senki nem tudott segíteni. Jöttek a hírek, hogy Kínában nagy a baj. A beszerzésünk jó része onnan jön, szóval minden reggel figyeltük a helyzetet.

A kérdés egyszerű volt, a tét számunkra pedig nagyon komoly: felvásároljunk-e előre mindent, amíg még lehet? Úgy, hogy fogalmunk sincs, mit okoz majd a Covid Európában.

Emlékszem arra az estére, amikor meghoztuk a döntést: csináljuk. Kockáztattunk, aztán szorítottunk, hogy ideérjen minden.

Több hónapnyi árut rendeltünk előre. Ha nem jön a járvány, valószínűleg még ma sem fogytak volna el azok a töltők és akkuk.

Aztán jött 2020. március 13., péntek: a kormány bejelentette, hogy bezárnak az iskolák, jönnek a korlátozások.

Azt a hétvégét soha nem felejtem el: péntektől vasárnap estig megállás nélkül dolgoztunk, átszerveztük az egész céget. A cég fele home office-ba ment, az ügyfélszolgálat 2 főről 6 főre nőtt egyetlen hétvége alatt.

Hétfőtől szó szerint égtek a vonalak. A webshopunkból napi 150-200 csomag, az üzletünk előtt kígyózó sorok. Emberek, iskolák, cégek. Mindenkinek AZONNAL működő laptop kellett.

Mivel az informatikai üzletek nyitva maradhattak, mi végig nyitva voltunk. És ekkor derült ki, mennyit ért a januári döntésünk: megérkezett minden. Amikor sokan nem tudtak szállítani, nekünk tele volt a raktár.

A Covid két éve alatt közel 70%-kal nőtt a cég. Nagyon hálásak voltunk, mert sokan nem élték túl ezt az időszakot. De közben elképesztően kimerültek is voltunk.

És persze eközben mi is aggódtunk a családunk és a saját csapatunk egészségéért. Megfordult az üzletünkben napi 80-100 ember.

Ekkora növekedést ennyi idő alatt, egy ilyen időszakban egyszerűen szinte lehetetlen kezelni. Nem volt elég raktárunk, ekkora méretre nem voltak meg a folyamataink, és a csapat egyszerűen egy kisebb működésre volt berendezkedve.

Aztán mire kifújtuk volna magunkat a kétéves Covid-időszak után, jött a háború, a forint mélyrepülése, a megugró költségek és a rekordinfláció. Szóval a pihenőt elhalasztottuk.

2020-tól tavalyig gyakorlatilag folyamatos válságkezelés volt. Minden héten, de legkésőbb minden hónapban jött valami.

Vállalkozóként többet tanultunk ebben az öt évben, mint az előző tízben összesen, csak a tandíj volt kicsit borsos.

Előre menekültünk. Nőttünk. Fejlődtünk. És nagyon vigyáztunk a csapatra.

Büszkék vagyunk rájuk, hihetetlenül nehéz éveket tudhatunk magunk mögött.

Te hogyan emlékszel 2020 tavaszára? Kerestél minket ebben az időszakban?

Holnap folytatjuk ⏭️

15 év, 15 történet, amit eddig nem meséltünk el senkinek: volt köztük szerencse, jó pár melléfogás, egy-két olyan pillanat, amikor nem tudtuk, lesz-e holnap, és rengeteg ember, aki nélkül ma nem tartanánk itt.

• A történet első részét itt találod: 15/1. rész - Zsolt - A nap, amikor a panel 8. emeletén eldőlt mi lesz belőlem
• A történet második részét itt találod: 15/2. rész - Tomi - Egy ismerős, egy kóla, és 20 perc, ami mindent megváltoztatott
• A történet harmadik részét itt találod: 15/3. rész - Hárman, 28 négyzetméteren. Fogalmunk sem volt, mibe kezdtünk.
• A történet negyedik részét itt találod: 15/4. rész - József körút 67.
• A történet ötödik részét itt találod: 15/5. rész - A legsúlyosabb hibánk
• A történet hatodik részét itt találod: 15/6. rész - „Kínai = bóvli? Megnéztük.
• A történet hetedik részét itt találod: 15/7. rész - Amikor Kínába indultunk, erről álmodni sem mertünk.
• A történet nyolcadik részét itt találod: 15/8. rész - „Voltak barátaim. Aztán felvettem őket dolgozni.”
• A történet kilencedik részét itt találod: 15/9. rész - Akik a 15 év felét velünk töltötték

A mai a tizedik.

LAPTOPSZAKI STORY, 15/10 — Úttörők próbáltunk lenni az ügyfélszolgálatban.

2017-et írunk. Elindítottunk valamit, amit a számítástechnikai piacon akkor szinte senki nem csinált. És akik csinálták, ők sem igazán jól.

17 fős volt ekkor a csapat, és addigra majdnem minden részleg kialakult. Egyet kivéve: az ügyfélszolgálatot.

A napi 50-60 telefont és e-mailt mindenki a saját munkája mellett próbálta kezelni, ami nagyjából olyan, mint zsonglőrködni, miközben valaki folyamatosan újabb labdákat dob be.

Minden telefonra válaszoltunk, mindenkit mindig visszahívtunk, de éreztük, hogy eljött a továbbfejlődés ideje.

Szóval elindítottuk a kétfős online ügyfélszolgálatot. Napi 8 óra. Csak az ügyfelek telefonon és e-mailen.

És akkor megérkezett az élő chat a webshopunkban. Tényleg élőt indítottunk, nem olyat, ahogy akkoriban a legtöbb webshopban működött: írtál, és valaki valamikor válaszolt. Ha épp ráért.

Nálunk 2017-ben, azaz 9 éve két szakmailag képzett kolléga ült a chat, a telefon és az e-mailek mögött, és azonnal segített, akár szervizes kérdésben, akár abban, melyik alkatrész kell a gépedhez.

Közben annyian lettünk, hogy kialakult az irodai és ügyfélszolgálati csapat, pár méterre az üzlettől.

És ahogy a történeteinkben lenni szokott: újra jött a felújítás. Csak ezúttal hat év után először nem mi csináltuk végig a saját kezünkkel.

A chat meghozta az eredményét: a következő években a bevétel és a cég is tovább nőtt.

Olyan jól bevált, hogy 2025-re annyi kérdés jött be a chaten, hogy már nem tudtunk mindegyikre olyan minőségben válaszolni, ahogy szerettünk volna.

De a chat idén visszatért. Idén már mesterséges intelligencia válaszol a laptopos kérdésekre.

Mennyire ért a laptopos kérdésekhez? Kérdezz valamit, és próbáld ki — számunkra is hihetetlen, pedig mi fejlesztettük:

https://www.laptopszaki.hu/laptopszaki-ai.php

Holnap folytatjuk ⏭️

15 év, 15 történet, amit eddig nem meséltünk el senkinek: volt köztük szerencse, jó pár melléfogás, egy-két olyan pillanat, amikor nem tudtuk, lesz-e holnap, és rengeteg ember, aki nélkül ma nem tartanánk itt.

• A történet első részét itt találod: 15/1. rész - Zsolt - A nap, amikor a panel 8. emeletén eldőlt mi lesz belőlem
• A történet második részét itt találod: 15/2. rész - Tomi - Egy ismerős, egy kóla, és 20 perc, ami mindent megváltoztatott
• A történet harmadik részét itt találod: 15/3. rész - Hárman, 28 négyzetméteren. Fogalmunk sem volt, mibe kezdtünk.
• A történet negyedik részét itt találod: 15/4. rész - József körút 67.
• A történet ötödik részét itt találod: 15/5. rész - A legsúlyosabb hibánk
• A történet hatodik részét itt találod: 15/6. rész - „Kínai = bóvli? Megnéztük.
• A történet hetedik részét itt találod: 15/7. rész - Amikor Kínába indultunk, erről álmodni sem mertünk.
• A történet nyolcadik részét itt találod: 15/8. rész - „Voltak barátaim. Aztán felvettem őket dolgozni.”

A mai a kilencedik.

LAPTOPSZAKI STORY, 15/9 — Akik a 15 év felét velünk töltötték

Nemrég közösen is megünnepeltük, hogy a 22 fős csapatunkból 7-en több mint 7,5 éve vannak velünk — vagyis a Laptopszaki 15 évének több mint felét. Ők a csapatunk alapmagja, a régi motorosok.

A csapatban eltöltött évek átlaga 6 év, ami egy olyan korban, amikor sokan kétévente váltanak, látványos szám.

2011 óta, amióta a Laptopszakit építjük, abban biztosak vagyunk, hogy hosszú távon egy csapatként, egy közösségként nem lehet úgy sikereket elérni, ha gyomorgörccsel indulunk el otthonról.

Ehhez persze elengedhetetlen, hogy az új kollégák kiválasztásánál mindig alaposak legyünk, hogy olyan lelkiismeretes, megbízható emberek alkossák a csapatot, akik hosszú távon is értik, miért dolgozunk nap mint nap, elégedettek és eredményesek nálunk, nem csak átfutnak.

Szóval ezekkel a srácokkal együtt éltük meg a növekedést, a folyton átalakuló folyamatokat, a saját márka bevezetését. És együtt mentünk át a Covidon, az inflációs éveken, meg azon az időszakon is, amikor a szomszédunkban kitört a háború.

Közben 2012 és 2025 között több mint huszonegyszeresére nőtt az árbevételünk. Inflációval számolva is több mint tizenkétszeresére, ami évi átlag 21% feletti valódi növekedés 13 éven át, miközben a magyar gazdaság évente átlagosan 2,6%-ot fejlődött.

Ezt nem ketten csináltuk, hanem egy csapat.

A régiek közül négy kollégánkat viszont külön is szükséges kiemelnem:

• Nándit és Bálintot, akik 14 éve vannak velünk, a 15 év 93%-ában.
• Ádámot és Marcit, akik 12 éve, a 15 év 80%-ában.

Tudod, ők azok a srácok, akikre tényleg mindig, mindenhol lehetett számítani: minden nagyobb átalakításnál, költözésnél, felújításnál, nagy projektnél ott vannak. Ők a csapat igazi motorjai.

Srácok, köszönjük, hogy ennyi éve együtt vagyunk a fedélzeten!

Holnap folytatjuk ⏭️

15 év, 15 történet, amit eddig nem meséltünk el senkinek: volt köztük szerencse, jó pár melléfogás, egy-két olyan pillanat, amikor nem tudtuk, lesz-e holnap, és rengeteg ember, aki nélkül ma nem tartanánk itt.

• A történet első részét itt találod: 15/1. rész - Zsolt - A nap, amikor a panel 8. emeletén eldőlt mi lesz belőlem
• A történet második részét itt találod: 15/2. rész - Tomi - Egy ismerős, egy kóla, és 20 perc, ami mindent megváltoztatott
• A történet harmadik részét itt találod: 15/3. rész - Hárman, 28 négyzetméteren. Fogalmunk sem volt, mibe kezdtünk.
• A történet negyedik részét itt találod: 15/4. rész - József körút 67.
• A történet ötödik részét itt találod: 15/5. rész - A legsúlyosabb hibánk
• A történet hatodik részét itt találod: 15/6. rész - „Kínai = bóvli? Megnéztük.
• A történet hetedik részét itt találod: 15/7. rész - Amikor Kínába indultunk, erről álmodni sem mertünk.

A mai a nyolcadik.

LAPTOPSZAKI STORY, 15/8 — „Voltak barátaim. Aztán felvettem őket dolgozni.”

2011-ben hárman alapítottuk a Laptopszakit, és egyáltalán nem idegenekként.

Viktorral előtte évekig közös zenei formációnk volt (üdv innen azoknak is, akik azóta ezen az oldalon is itt vannak), Tomi és ő pedig közösen egy weboldalakkal foglalkozó céget vittek.

Szóval nem egy álláshirdetésen találtuk egymást, a közös munkában nem voltunk kezdők. Egy közös cégben viszont igen, csak ezt akkor még nem tudtuk.

Együtt újítottuk fel a 28 négyzetméteres kis üzletünket, majd a József körútit is, együtt álltunk a pult mögött, együtt maradtunk bent zárás után. Együtt fektettük le azokat az alapokat, amikre a cég ma is épül.

2016-ban aztán harmadik alapítótársunk, Viktor kivált a cégből. Megegyeztünk, korrektül, európai módon zárult, és békében váltunk el.

Szinte hetente hallani ilyet az üzleti életben és a sajtóban: tulajdonosok egy cégben jönnek, mennek. De megélni azért nagyon más.

A miértekről nem írok, mert az nemcsak a mi történetünk, a tanulság viszont a miénk: barátként indultunk az elején, és tapasztalatlanul pont azokat nem beszéltük meg, amiket üzlettársként kellett volna.

Egy háromfős kis üzletben huszonévesen ez fel sem tűnik. Ott még a nehézségek is kezelhetőnek látszanak, mert este úgyis együtt nevetünk rajtuk.

Aztán nő a cég, és egyszer csak rájössz, hogy egy 15-16 fős vállalkozást nem lehet baráti alapokra helyezve vezetni. És ha a cégben másképp láttok dolgokat, más az elképzelésetek a jövőt illetően, az a barátságot sem hagyja érintetlenül.

Van egy amerikai mondás, ami jól elmondja a baráti együttműködés veszélyeit:

„Amikor elkezdtem a vállalkozásomat, voltak barátaim. Aztán felvettem őket dolgozni.”

Ez persze nem azt jelenti, hogy a munkában nincs helye barátságnak. Csak azt, hogy a barátság nem pótolja azt, amit üzlettársként és munkatársként előre tisztázni kell.

Szóval azóta ketten építjük tovább a Laptopszakit, amit 15 éve hárman kezdtünk: ma 20+ fős csapat vagyunk, évente 7-8 ezer laptopot javítunk, és több tízezer laptopalkatrészt szállítunk országszerte.

A falon ma is ugyanazok az alapelvek állnak, amiket egykor együtt fektettünk le.

Holnap folytatjuk ⏭️

15 év, 15 történet, amit eddig nem meséltünk el senkinek: volt köztük szerencse, jó pár melléfogás, egy-két olyan pillanat, amikor nem tudtuk, lesz-e holnap, és rengeteg ember, aki nélkül ma nem tartanánk itt.

• A történet első részét itt találod: 15/1. rész - Zsolt - A nap, amikor a panel 8. emeletén eldőlt mi lesz belőlem
• A történet második részét itt találod: 15/2. rész - Tomi - Egy ismerős, egy kóla, és 20 perc, ami mindent megváltoztatott
• A történet harmadik részét itt találod: 15/3. rész - Hárman, 28 négyzetméteren. Fogalmunk sem volt, mibe kezdtünk.
• A történet negyedik részét itt találod: 15/4. rész - József körút 67.
• A történet ötödik részét itt találod: 15/5. rész - A legsúlyosabb hibánk
• A történet hatodik részét itt találod: 15/6. rész - „Kínai = bóvli? Megnéztük.

A mai a hetedik.

LAPTOPSZAKI STORY, 15/7 — Amikor Kínába indultunk, erről álmodni sem mertünk.

„Utángyártott.” — Mondd ki hangosan. Mi jut eszedbe?

Sokaknak a tintapatron, ami három hét után beszárad. Ez a szó itthon mára sajnos nagyjából annyit jelent: „majd veszel egy másikat”.

Nekünk ez különösen fájt, mert már a saját márka előtt is szuper minőségű termékeket forgalmaztunk, de ugyanúgy utángyártottnak kellett hívjuk.

És ahogy a tegnapi storyban meséltük, Kínában megállapodtunk egy gyártóval, aki vállalta, hogy a gyárit megközelítő minőséget szállít, és végre megszabadulhatunk az utángyártott megnevezéstől.

Hetekig tartó tervezés után, 2016 elején megszületett a saját márkánk: a PlugOn.

Eltelt pár év, és soha nem gondoltuk, hogy megéljük: ma egyetlen szállítással hét-nyolc raklapnyi saját márkás termék érkezik hozzánk, és napokig tart, mire beérkeztetjük.

Tíz éve, ha ezt valaki mondja, udvariasan bólintottunk volna, és közben arra gondoltunk volna, hogy túl sok kávét ivott.

A márka nevét több hétig tartó agyalás után találtuk ki. A grafikája pedig házon belül készült.

Nem ügynökség, nem negyvenoldalas brandbook — Nándi kollégánk leült és megtervezte. És ez számunkra többet jelent egy tervezési döntésnél: annak jele, hogy amit építünk, az tényleg a miénk.

Az ügyfeleink az elmúlt 10 évben megértették (és látták) a minőségbeli különbséget: 10 év alatt több saját márkás terméket értékesítettünk, mint gyárit.

A gyárival megegyező garancia, kedvezőbb ár, megbízható minőség — és mögötte egy olyan bizalom, amelyet évről évre újra ki kell érdemelni.

Hogy érzékeltessük: 10 év alatt kerekítve 134 000 saját márkás terméket adtunk el, amivel kétszer megtöltenénk a Puskás Stadion székeit.

Amikor Kínába indultunk, erről álmodni sem mertünk.

Neked van PlugOn termék a táskádban vagy a laptopodban? Ha igen, most már tudod, ki rajzolta a logóját. ?

Holnap folytatjuk ⏭️

15 év, 15 történet, amit eddig nem meséltünk el senkinek: volt köztük szerencse, jó pár melléfogás, egy-két olyan pillanat, amikor nem tudtuk, lesz-e holnap, és rengeteg ember, aki nélkül ma nem tartanánk itt.

• A történet első részét itt találod: 15/1. rész - Zsolt - A nap, amikor a panel 8. emeletén eldőlt mi lesz belőlem
• A történet második részét itt találod: 15/2. rész - Tomi - Egy ismerős, egy kóla, és 20 perc, ami mindent megváltoztatott
• A történet harmadik részét itt találod: 15/3. rész - Hárman, 28 négyzetméteren. Fogalmunk sem volt, mibe kezdtünk.
• A történet negyedik részét itt találod: 15/4. rész - József körút 67.
• A történet ötödik részét itt találod: 15/5. rész - A legsúlyosabb hibánk

A mai a hatodik.

LAPTOPSZAKI STORY, 15/6 — „Kínai = bóvli? Megnéztük.

2015-ben négy éve dolgoztunk kínai beszállítókkal, de még egyikükkel sem találkoztunk.

Addigra magabiztosan tudtuk, hogy a termékeink jobbak, mint bármelyik konkurensünké. Mindig a legjobbat kértük, akkor is, ha drágább volt — és jött az ötlet: saját márka. Tapasztalat: nulla. Úgyhogy irány két hétre Kína.

Bevallom, vittünk magunkkal elvárásokat. Tudod, a klasszikus „kínai = bóvli” csomag.

Az első meglepetés már a metrón jött a reptérről befelé. iPhone-unk volt, és nagyjából nekünk volt a legrosszabb telefonunk a kocsiban.

Egy teljesen átlagos ottani metró olyan volt, mint nálunk az akkor frissen átadott 4-es, amire itthon mindenki büszke volt. Na, ennyit a fejlettségi szintről, és ez 11 éve volt.

Aztán jöttek a gyárak. Több ezer töltő egyetlen soron, naponta — legyártva és letesztelve. Innen ezt egyszerűen nem lehet elképzelni.

Tudtuk, hogy alacsony a garanciális arányunk, de azt nem sejtettük, hogy ekkora gépezet dolgozik azon, hogy ez így maradjon.

A legnagyobb megdöbbenés viszont egy tábla volt. Kint lógott a falon a következő rendelésekkel és az országokkal. Ott álltunk előtte, és gyorsan újragondoltuk, mit is jelent az, hogy „nagy megrendelő”.

A megállapodás végül egy ebéd közben született. Ahogy a gyártó vezetőjével beszélgettünk, éreztük: megvan a partner a saját márkánkhoz. Hazajöttünk, és indult a tervezés hetekig.

PlugOn lett a neve, és azóta tíz éve forgalmazzuk.

A tanulság: nem az ország dönt a minőségről. Hanem hogy mennyit fizetsz, kitől, és mennyire nézed meg a saját szemeddel, mit kapsz.

Holnap folytatjuk.